John Fitzgerald Kennedy - Utopia
I say, the world discovered the Chinese sailors. You do not think? They say they are convinced that the continents of the unknown, they are people in their language and culture became a crucial two-thirds of the Earth's land area, at least in part, and the Spaniards, Portuguese, English and French, who have learned so far, right itself in the absence of at home. Why? If the Chinese are, therefore, does not break up their boats, are not destroyed in the preparation of plans, and is known throughout the world under the rule is carried, in addition to this, they discovered America, Australia, in his glory would have been appropriate for the whole Middle East interest in making , it is certainly the Chinese would be spoken by most people, used a known language, it never had been a sort of disgusting boxer rebellion, as had happened in the first world war, and if it also had the second, it is only in Europe have been destroyed, as Japan, have any strong, can not have been able to conquer a half in Asia. This is the world's 6.75 billion people currently live in, of which 1.3 billion Chinese, while English, as a so-called "world language" has become only the second language spoken by most people for its 427 million, the Mandarin Chinese dialect spoken by 836 million people. Incredible numbers, which could be even higher, given that the Chinese have been discovered in America, where today in Spanish, Portuguese, English and French are spoken, there can be up to the official languages of the Chinese.
Más világot, mondd, akarnál-e?
- mikor keleten kel, és ott is marad -
Az úgy kezdődne, hogy most nem is így olvasnád ezt a cikket, a fotelodban punnyadva, bámulva az LCD-det, mert még nem létezne számítógép és Internet. Tetszetős, mi? Ülnél a faládán a konyha sarkában, nem messze a sparhelttől, ami meleget ad, illetve a 60-as égőtől, ami fényt szolgáltat; anyu készítené a hamuba dobott sült pogácsákat, apu kinn fejné a tehenet, te pedig olvasnád a rongyosra gyűrt helyi újságban, amit a tanítótól kaptál, hogy másképp is alakulhatott volna a világ sorsa.
Talán nem is magyarul olvasnál.
Talán már nem is tudnál magyarul.
Nevezhetjük szörnyű utópiának, de hívhatjuk így is: agyrém, lázálom, orwelli igazság, végül is tök mindegy, a lényege, hogy a legkisebb „hiba”, „botlás”, akarat esetén a világ sorsa más irányba fordulhatott volna. És hogy ez jó lett volna, vagy inkább kétségbeesetten szörnyű?
Mindenki döntse el maga!
Több részes sorozatot indítok, melyben felvázolom neked, hogy mivé lehetett volna a világ, ha „csak egy kicsit” változik valami, ha pár ember másként gondolkodik, másként cselekszik, és ezek az emberek bizony jelentősen befolyásolhatták volna a jövőt, a mi jelenünket. Mesélni fogok a rejtélyes Keletről, a furcsa sivatagi népekről, az európai bolondokról és területfoglalókról, de nem lesz hiány cselszövésekben, háborúkban, találmányok megjelenésében és eltűnésében sem, mint ahogy azt is megtudhatod, a te helyed hol lenne az elképzelt világokban.
Először is meglessük, hogy van ez a mostanában (ismét) „szárnyát bontogató” kínaiakkal!
Azt mondom, a világot a kínai hajósok fedezték fel. Nem hiszed? Azt állítom, hogy az ismeretlen földrészeket ők igázták le, ők népesítették be, az ő nyelvük és kultúrájuk lett a döntő a Föld szárazföldi területének legalább kétharmad részében, és a spanyolok, portugálok, az angolok és franciák, akikről eddig tanultunk, jobb híján meghúzták magukat odahaza.
Miért is?
Zheng He nevéről nem valószínű, hogy hallottál. Bemutatom őt.
Zheng egy eunuch admirális volt, a Császári Háztartás legfelsőbb vezetője, akit azzal bíztak meg, hogy kutassa fel és hozza vissza a hatalmi harcokban elbukott és az országból ismeretlen helyre menekült császárt. Ezért hát kapott egy hatalmas hajóhadat, melyhez foghatót a világ egészen 1914-ig, az első világháborúig nem látott, és minden egyes új és még újabb felfedező- és kutató útjánál általában 20-30 ezer embert (tengerészeket, kereskedőket, kiszolgáló-személyzetet, katonákat, hivatalnokokat), akikkel aztán nekivágott az 1405 és 1433 közötti hihetetlen gazdag felfedezésekkel teli útjainak.
Zheng és csapata átvitorlázott a Kínai-tengeren, az Indiai-óceánon, eljutott a Perzsa-öbölig, járt Afrikában, megismerte egész Délkelet-Ázsiát, megszakítások nélkül jött és ment a Birodalom, illetve az ismeretlen távolságok között, szállította a kincseket, fűszereket, értékes tárgyakat, ötleteket, ajándékokat, diplomáciai kapcsolatokat épített.
Összesen hét hatalmas útja volt, mielőtt a császár hatalmi szóval megtiltotta a nyílt tengeri hajók építését. Messzebbre hajózott, mint bárki más akkoriban a Földön, és híre eljutott még Európába is, ahol például Fra Mauro kartográfus 1459-ben lábjegyzetként emlékszik meg róla.
Azonban 1436-ban, három évvel azt követően, hogy Zheng a tengereken elhalálozott (testét állítólag a tengerbe temették), a császár az összes tengeri hajózásra alkalmas hajót összetörette, a tervrajzokat megsemmisítette, a tulajdonosokat letartóztatták (talán meg is ölték), és a Birodalom, ez a gazdaságilag és katonailag évszázadokon át világvezető állam szép lassan bezárta kapuit, önellátásra rendezkedett be, hátat fordított a világ többi részének. Senki sem tudja, miért történt ez az elhatározás, de az tény, hogy ez volt „az emberiség történetének egyik legnagyobb kihatású téves döntése”, legalábbis ezt állítja Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem professzora.
Azt mondom, nem így történt.
Tudnod kell róla, hogy 1962-ben régészek a Nanjing közelében elhelyezkedő egyik Ming korabeli hajókészítő műhely ásatásán találtak egy oldalkormányrudat, ami 11 méter hosszú volt, és ez alapján megbecsülték a hozzá tartozó hajó hosszát, ami köbö 146 és 163 méter között lehetett, no meg a hajó súlyát, ami 1500 tonna körül mozgott. Ez csak azért nagy dolog, mert akkoriban, mikor a kínaiak ekkora óriási hajókat építettek, Európában még csak 30, 40, esetleg 50 méteres hajók készültek, és mindössze 300 tonnások voltak.
Zheng He vezérhajója például legalább nyolcszor akkorára sikeredett, mint Kolombusz Santa Mariája, és ez hatalmas dolognak számít!
Ha a kínaiak nem törik tehát össze a hajóikat, nem semmisítik meg a készítési terveket, és az egész akkor ismert világot az uralmuk alá hajtják, ez mellett ők fedezik fel Amerikát, Ausztráliát, az ő dicsőségük lett volna az egész Közel-Kelet megfelelő érdekszférává tétele, akkor ma minden bizonnyal a kínai lenne a legtöbb ember által beszélt, használt, ismert nyelv, sosem került volna sor holmi utálatos boxerlázadásra, másként történt volna az első világháború, és ha ki is tört volna a második, az csak Európában pusztíthatott volna, hiszen Japán, legyen bármilyen erős is, nem tudta volna leigázni fél Ázsiát.
Pontosítunk.
A világon jelenleg 6,75 milliárd ember él, ebből 1,3 milliárd kínai; míg az angol, mint úgynevezett „világnyelv” immáron csak a második legtöbb ember által beszélt nyelv a maga 427 milliójával, addig a kínai mandarin nyelvjárást 836 millió ember beszéli. Hihetetlen szám, amely akár lehetne magasabb is, tekintve, hogy a kínaiak felfedezhették volna fel Amerikát, és ahol ma spanyolul, portugálul, angolul és franciául beszélnek, ott nyugodtan lehetne akár a hivatalos nyelv is a kínai.
El tudod képzelni?
Tegyük fel, hogy a főbb „vezérvonalak” ugyanúgy megtörténtek volna ebben az elképzelt másik világban, és az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Brazília, Argentína, a többi közepes vagy kisebb állam kivívta volna függetlenségét a kínaiaktól! Milyen lenne ma az Egyesült Államok-Kanada-Mexikó-tengely (aminek lehetséges jövőjéről egyre sűrűbben hallani)? Hogyan élnének ott az emberek, miféle nagyvárosok jöttek volna létre, lenne-e New York (más néven), vajon léteznének-e így is hatalmas felhőkarcolók, meglenne-e a mostani hihetetlen, pókhálószerű út- és vasúthálózat, mekkora méretűnek ítélnénk a texasi olajkészletek kitermelését, milyenek lennének a pinghua nyelven makogó mexikóiak, vagy esetleg a kantoni nyelvjárásban kommunikáló dél-amerikaiak, hogyan viszonyulnának ehhez a hirtelen rájuk szakadó kultúrához az őslakosok, mi lett volna az indiánokkal, és még folytathatnám.
Szerinted az európai birodalmak, így a spanyol, a portugál, a későbbi angol vajon mennyire avatkozott volna be a kínai világuralmi tervekbe? Mekkora csaták, háborúk, harcok lettek volna az amerikai szárazföldön, hányszor cserélt volna gazdát Észak és Dél, és vajon ha a kínaiak fedezik fel a mai Ausztráliát, akkor mi lenne a neve?
Mi lenne az elnevezése Amerikának?
Mi lenne a neve a Panama-csatornának, amiben biztosak lehetünk, hogy a kínaiak megépítették volna, talán még jobban és gyorsabban is, mint az európai népek?
Mekkora gazdasági fejlődésen esett volna át az afrikai kontinens és az ott lakó néger őslakosok, ha Zheng He és így utólag eléggé ostobának jellemezhető császára birtokba veszik előbb a keleti részeket, aztán a déli, majd esetleg a nyugati területeket?
Vajon mi történne ma a világgal, ha a múlt század elején, az iparosodás kezdetén (amit szintén írhatnánk „kínai számlára”) a Birodalom vezetői olajat találtak volna az arabok talpa alatt, mélyen a homokban?
Lett volna első és második világháború? Lehetséges, hogy a több ezer éves, legyőzhetetlen és a világ jelentős részét uraló Birodalom ellen fel mert volna lépni egy Adolf Hitler? Lehet, hogy még maga a Cár is úgy meghúzta volna magát az ázsiai kontinens északi és az európai szárazföld kicsit északkeleti, keleti részén, hogy sose legyen útban a „sárga veszedelemnek”.
Ki tudja?
Azt be kell látnunk, hogy a Kínai Népköztársaság, mint a Föld harmadik legnagyobb területű és legnépesebb országa, ma akkora sebességgel rohan afelé, hogy a világ vezető hatalmává váljék (mind politikai, mind gazdasági, mind pedig katonai, technikai, orvosi értelemben), hogy egyszer majd jogosan megkapott előnye, elsősége nem is vitatható. Viszont az is tény, hogy ha annak idején tovább lépnek azon az úton, melyen elindultak, ma egészen más lenne a világ.
Igen, elképzelhető, hogy lennének számítógépek és számítógépes hálózatok, de kínai nyelven „beszélnénk” a Neten, ezen íródnának a programok, ez lenne a természetes, ahogyan ma az angol. Zheng He és császára elindíthatott volna egy utópisztikus jövőt, egy olyan teljesen más világot, ahol esetleg jobban, de az is lehet, rosszabbul élnénk.
Megmondom, milyen jövő lehetne ez.
· Az Egyesült Államok egy független államközösség lenne, bele tartozna a mai Kanada, az USA és Mexikó. Mivel javarészt keverék népek laknák (indiánok, kínaiak, spanyolok, angolok és franciák), a hivatalos nyelv a legerősebb nemzet nyelve lenne, a világon mindenhol elfogadott mandarin, míg második nyelvnek minden bizonnyal a spanyolt tekinthetnénk, hiszen a Spanyol Birodalom még az angolok „ébredése előtt” partra szállt volna Amerika keleti partján, és a főbb csatákat az 1800-as években a nyugatról betelepülő kínaiakkal ők vívták volna.
· A mai Dél-Amerikai egyfajta Déli Terület lehetne, egy olyan kisebb, élhetőbb, már-már független államokból álló tagozódás, amely ugyan formálisan saját önrendelkezésekkel bír, azonban szorosak a kapcsolatai az egykori gyarmatosítókkal, a kínaiakkal (pontosan úgy, mint manapság a portugálokkal és a spanyolokkal). Mivel sejthetjük, hogy a Spanyol Birodalom nem csak Észak-Amerikában szerzett volna gyarmati területeket, elképzelhető, hogy itt is lenne egy-két olyan ország, ahol akár a spanyol lehetne a kínai mellett a második nyelv, és az európai kultúra egy szelete ide is elérhetett volna.
· Afrika jelentős része Kínai Afrika néven egyfajta külső államközösség gyanánt több száz éve a Birodalom tartománya lenne, független törzsek, kisebb államok alkotnák, amelyek a mostanihoz képest sokkal kellemesebb jólétben, bár természetes nyersanyagaiban eléggé kiaknázottan élnének. A kínai kultúra pontosan olyan jelentős lenne, mint majd lesz is a „valós világban” valamikor 2020 környékén, mikor Kína jobb szóval élve pénzügyileg, gazdaságilag, politikailag „bekebelezi” Afrika jelentős részét.
· Afrika nyugati és északi sivatagos, a Birodalomtól távol eső, inkább Európához közeli részei amolyan senkinek sem kellő területek, melyeket valamikor a XVIII-XIX. században a spanyolok, portugálok, angolok, franciák és németek részben leigáztak, de amelyek azóta persze elnyerték függetlenségüket, és önálló államokként próbálnak élni ebben az egyoldalú, „egytengelyű” világban.
· Európa az mindig is az emberiség bölcsője, Európa marad. Itt vannak a különféle politikai, szabadságjogokért küzdő erők, a különböző, egymásnak feszülő érdekek és hadseregek, Franciaország, Anglia, Németország, a Spanyol Birodalom, a rómaiak utódjai, a büszke Olaszország. És itt van a Cár is, minden oroszok legfőbb uralkodója, aki már feladta, hogy egykori óriási birodalma távol-keleti részeiért harcoljon, melyeket a kínaiak még valamikor a múlt században foglaltak el és tettek saját birodalmuk részévé.
· Ázsia egyfajta „Kínai Ázsia” néven maga a Kínai Birodalom lenne, bekebelezve Indiát, az egész Közel-Keletet (a hihetetlen mennyiségű nyersanyagokkal együtt), a folyamatosan az elnyomás, leigázás ellen küzdő, büszke Japánt, uralva az egész Csendes-óceánt, az Indiai-óceánt, és a milliónyi szigetek, több ezernyi népet, népcsoportot a szárazföldön, illetve az indonéz szigetvilágban.
· A mai Ausztrália a Birodalom külső szigete lenne, „A Sziget”, egyfajta furcsa képződmény a hatalmas érdekszférában, mert az őslakosokon kívül mindössze néhány millió kínai lakná az északi területeket, de általában lakatlan lenne, sivatagos, mint ma, és még bő felfedezésekre váró. Az európai birodalmak keze úgy, ahogy manapság ismerjük, nem lett volna képes idáig nyúlni, sem a spanyolok, sem az angolok nem lettek volna elég erősek ahhoz, hogy ezt a különálló földrészt a saját birodalmukhoz csatolják.
És vajon mi lenne azokkal az emberekkel, akik kimondva vagy kimondatlanul, de befolyásolták mostani világunkat, a Föld népeinek jelenkori sorsát? Vajon ezek az emberek, akik sokszor a (vélemény)szabadságukat annak is köszönhették, hogy egy-egy másként (szabadabban) alakuló, másként élő országban születtek, ott léphettek politikai pályára, vajon ezek az emberek most hogyan élnének és mit csinálnának, mikor a Föld kétharmad részét egyetlen hatalmas Birodalom irányítja, és a többi állam, birodalom, ország, hatalom fel sem tudna lépni ellene?
Fidel Castro – Esélye van, hogy megszületik, méghozzá ezzel a névvel (hiszen a Spanyol birodalom harcolt ezért a szigetért a kínaiakkal), és a mai napig Kubában, az Amerikai Egyesült Államok közigazgatási övezetébe eső szigeten él viszonylagos jólétben, semmiféle politikai késztetést nem érezve, a házassága boldog és virágzó, több gyereke van, mint foga, és majdan úgy hal meg, hogy a világ nem is hallott a nevéről.
Adolf Hitler – Ha elfogadjuk, hogy a történelem ebben a másvilágban is hasonlóképpen alakul, mint manapság, akkor Adolf kancellár lesz, a német birodalmat (főképp a hadsereget) ugyanúgy fejleszti, de mielőtt ki tudná robbantani a második világháborút, a kínai vezetés angol, orosz és francia nyomásra szép lassan rávenné a fegyverkező nácikat, hogy tegyenek le nagyhatalmi törekvéseikről. Adolf csak veszett kutyaként morogni tudna, pártja látná a gyengeségét, hatalmát vesztett politikusként napjainkban hunyna el, mint egykori pártelnök, vezér, reménység.
Joszif Visszarionovics Sztálin – Mivel nem messze a Kínai Birodalom határától születik, szinte anyanyelve a wu és a mandarin, de megérteti magát xiang dialektusban is. Lelkes fiatalként eljut egészen a Pekingi Egyetemig, ami a világ leghíresebb intézménye, de miután kirúgják, morcos békeharcosként szembeszáll a hatalommal, és Jáva szigetén végzi harminc éves kora előtt, mikor agyvérzésben meghal, mert haragszik az egész világra.
Mohandász Karamcsand Gandhi – Az egyik leghíresebb kínai buddhista szerzetes, aki attól vált világhírűvé, hogy szinte „egybegyúrta” a hindut és a kung-fut, és miután járt Kínai Afrikában, és ott látta, ahogy a világ vezető hatalma mennyire kisajátítja a földrész nyersanyagait, visszatért a szülőföldjére, hogy vallási vezetőként a katonák elkapják, bebörtönözzék, és 1948-ban, mikor lázadást szít, megöljék.
John Fitzgerald Kennedy – Egy olyan településen látja meg a napvilágot Észak-Amerikában, amely az egykori angol-kínai harcok fő színhelye, manapság a független államközösség lelke. Mivel apja segíti politikai karrierjét, hamarosan az Államok elnöke lesz, és igyekszik jó kapcsolatokat kiépíteni a kínaiakkal. Mivel semmiféle probléma nincsen a nemzeti fizetőeszközzel, a dollárral (állami tulajdonban van a FED), nem akar saját dollárt kibocsátani, ezért nem is ölik meg, és egy alkotmánymódosítás miatt négyszer lesz az államközösség elnöke. Jó egészségnek örvend még ma is, holott már 92 éves.
Mihail Szergejevics Gorbacsov – Cár nem lehet (Oroszország még mindig cári rendszerben él), politikusnak képzetlen, tehát tanárként helyezkedik el, és később bejárja a világot, hogy neves egyetemeken tanítsa elméletét egyfajta peresztrojkáról és glasznosztyról, melyeket sokan nem értenek, de mivel egzotikus kifejezések, egyfajta mozgalom alakul ki körülötte, és mikor már majdnem politikai mederbe tereli a hatalmi váltást, a Cár kivégezteti. Van ez így.
Mi lehetne tehát ennek a cikknek a konklúziója?
Azt állítom, egyetlen emberen, Yongle császáron múlt, hogy nem olyan utópikus jelenünk van, melyet fentebb leírtam. Rajta múlt, hogy Kína egyik pillanatról a másikra bezárkózott, pont azokban az időkben hagyta abba a külső tengeri területek feltérképezését, amikor az európai birodalmak éppen megkezdték felfedező útjaikat.
Ugye, mennyi minden múlik egy-egy történelmi pillanaton? Ugye, mennyi mindent befolyásolhat egy érdekes, rossz, elkapkodott, ostoba, hirtelen haragú, meggondolatlan döntés? És hidd el: napjainkban pont ilyen döntések születnek, pont ilyen emberek hoznak visszavonhatatlan, már-már „jövőromboló” döntéseket!
Gondolkozz: az Egyesült Államok nem rohanja le Irakot! Hm? India és Pakisztán három napig tartó, több százmillió embert elpusztító, értelmetlen atomháborút folytat egymással. Izrael nemzetközi nyomásra visszavonul az 1948-as határok mögé, bezárja az országot, és meglepő módon évekig kussol.
Folyik a nyálad, igaz?
Más világot, mondd, akarnál-e?
A jelen folyamatosan változik. Mire észreveszed, az már a jövő.
source: http://agymosott.blog.hu/2009/01/31/mas_vilagot_akarsz_e_1
Más világot, mondd, akarnál-e?
- mikor keleten kel, és ott is marad -
Az úgy kezdődne, hogy most nem is így olvasnád ezt a cikket, a fotelodban punnyadva, bámulva az LCD-det, mert még nem létezne számítógép és Internet. Tetszetős, mi? Ülnél a faládán a konyha sarkában, nem messze a sparhelttől, ami meleget ad, illetve a 60-as égőtől, ami fényt szolgáltat; anyu készítené a hamuba dobott sült pogácsákat, apu kinn fejné a tehenet, te pedig olvasnád a rongyosra gyűrt helyi újságban, amit a tanítótól kaptál, hogy másképp is alakulhatott volna a világ sorsa.
Talán nem is magyarul olvasnál.
Talán már nem is tudnál magyarul.
Nevezhetjük szörnyű utópiának, de hívhatjuk így is: agyrém, lázálom, orwelli igazság, végül is tök mindegy, a lényege, hogy a legkisebb „hiba”, „botlás”, akarat esetén a világ sorsa más irányba fordulhatott volna. És hogy ez jó lett volna, vagy inkább kétségbeesetten szörnyű?
Mindenki döntse el maga!
Több részes sorozatot indítok, melyben felvázolom neked, hogy mivé lehetett volna a világ, ha „csak egy kicsit” változik valami, ha pár ember másként gondolkodik, másként cselekszik, és ezek az emberek bizony jelentősen befolyásolhatták volna a jövőt, a mi jelenünket. Mesélni fogok a rejtélyes Keletről, a furcsa sivatagi népekről, az európai bolondokról és területfoglalókról, de nem lesz hiány cselszövésekben, háborúkban, találmányok megjelenésében és eltűnésében sem, mint ahogy azt is megtudhatod, a te helyed hol lenne az elképzelt világokban.
Először is meglessük, hogy van ez a mostanában (ismét) „szárnyát bontogató” kínaiakkal!
Azt mondom, a világot a kínai hajósok fedezték fel. Nem hiszed? Azt állítom, hogy az ismeretlen földrészeket ők igázták le, ők népesítették be, az ő nyelvük és kultúrájuk lett a döntő a Föld szárazföldi területének legalább kétharmad részében, és a spanyolok, portugálok, az angolok és franciák, akikről eddig tanultunk, jobb híján meghúzták magukat odahaza.
Miért is?
Zheng He nevéről nem valószínű, hogy hallottál. Bemutatom őt.
Zheng egy eunuch admirális volt, a Császári Háztartás legfelsőbb vezetője, akit azzal bíztak meg, hogy kutassa fel és hozza vissza a hatalmi harcokban elbukott és az országból ismeretlen helyre menekült császárt. Ezért hát kapott egy hatalmas hajóhadat, melyhez foghatót a világ egészen 1914-ig, az első világháborúig nem látott, és minden egyes új és még újabb felfedező- és kutató útjánál általában 20-30 ezer embert (tengerészeket, kereskedőket, kiszolgáló-személyzetet, katonákat, hivatalnokokat), akikkel aztán nekivágott az 1405 és 1433 közötti hihetetlen gazdag felfedezésekkel teli útjainak.
Zheng és csapata átvitorlázott a Kínai-tengeren, az Indiai-óceánon, eljutott a Perzsa-öbölig, járt Afrikában, megismerte egész Délkelet-Ázsiát, megszakítások nélkül jött és ment a Birodalom, illetve az ismeretlen távolságok között, szállította a kincseket, fűszereket, értékes tárgyakat, ötleteket, ajándékokat, diplomáciai kapcsolatokat épített.
Összesen hét hatalmas útja volt, mielőtt a császár hatalmi szóval megtiltotta a nyílt tengeri hajók építését. Messzebbre hajózott, mint bárki más akkoriban a Földön, és híre eljutott még Európába is, ahol például Fra Mauro kartográfus 1459-ben lábjegyzetként emlékszik meg róla.
Azonban 1436-ban, három évvel azt követően, hogy Zheng a tengereken elhalálozott (testét állítólag a tengerbe temették), a császár az összes tengeri hajózásra alkalmas hajót összetörette, a tervrajzokat megsemmisítette, a tulajdonosokat letartóztatták (talán meg is ölték), és a Birodalom, ez a gazdaságilag és katonailag évszázadokon át világvezető állam szép lassan bezárta kapuit, önellátásra rendezkedett be, hátat fordított a világ többi részének. Senki sem tudja, miért történt ez az elhatározás, de az tény, hogy ez volt „az emberiség történetének egyik legnagyobb kihatású téves döntése”, legalábbis ezt állítja Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem professzora.
Azt mondom, nem így történt.
Tudnod kell róla, hogy 1962-ben régészek a Nanjing közelében elhelyezkedő egyik Ming korabeli hajókészítő műhely ásatásán találtak egy oldalkormányrudat, ami 11 méter hosszú volt, és ez alapján megbecsülték a hozzá tartozó hajó hosszát, ami köbö 146 és 163 méter között lehetett, no meg a hajó súlyát, ami 1500 tonna körül mozgott. Ez csak azért nagy dolog, mert akkoriban, mikor a kínaiak ekkora óriási hajókat építettek, Európában még csak 30, 40, esetleg 50 méteres hajók készültek, és mindössze 300 tonnások voltak.
Zheng He vezérhajója például legalább nyolcszor akkorára sikeredett, mint Kolombusz Santa Mariája, és ez hatalmas dolognak számít!
Ha a kínaiak nem törik tehát össze a hajóikat, nem semmisítik meg a készítési terveket, és az egész akkor ismert világot az uralmuk alá hajtják, ez mellett ők fedezik fel Amerikát, Ausztráliát, az ő dicsőségük lett volna az egész Közel-Kelet megfelelő érdekszférává tétele, akkor ma minden bizonnyal a kínai lenne a legtöbb ember által beszélt, használt, ismert nyelv, sosem került volna sor holmi utálatos boxerlázadásra, másként történt volna az első világháború, és ha ki is tört volna a második, az csak Európában pusztíthatott volna, hiszen Japán, legyen bármilyen erős is, nem tudta volna leigázni fél Ázsiát.
Pontosítunk.
A világon jelenleg 6,75 milliárd ember él, ebből 1,3 milliárd kínai; míg az angol, mint úgynevezett „világnyelv” immáron csak a második legtöbb ember által beszélt nyelv a maga 427 milliójával, addig a kínai mandarin nyelvjárást 836 millió ember beszéli. Hihetetlen szám, amely akár lehetne magasabb is, tekintve, hogy a kínaiak felfedezhették volna fel Amerikát, és ahol ma spanyolul, portugálul, angolul és franciául beszélnek, ott nyugodtan lehetne akár a hivatalos nyelv is a kínai.
El tudod képzelni?
Tegyük fel, hogy a főbb „vezérvonalak” ugyanúgy megtörténtek volna ebben az elképzelt másik világban, és az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Brazília, Argentína, a többi közepes vagy kisebb állam kivívta volna függetlenségét a kínaiaktól! Milyen lenne ma az Egyesült Államok-Kanada-Mexikó-tengely (aminek lehetséges jövőjéről egyre sűrűbben hallani)? Hogyan élnének ott az emberek, miféle nagyvárosok jöttek volna létre, lenne-e New York (más néven), vajon léteznének-e így is hatalmas felhőkarcolók, meglenne-e a mostani hihetetlen, pókhálószerű út- és vasúthálózat, mekkora méretűnek ítélnénk a texasi olajkészletek kitermelését, milyenek lennének a pinghua nyelven makogó mexikóiak, vagy esetleg a kantoni nyelvjárásban kommunikáló dél-amerikaiak, hogyan viszonyulnának ehhez a hirtelen rájuk szakadó kultúrához az őslakosok, mi lett volna az indiánokkal, és még folytathatnám.
Szerinted az európai birodalmak, így a spanyol, a portugál, a későbbi angol vajon mennyire avatkozott volna be a kínai világuralmi tervekbe? Mekkora csaták, háborúk, harcok lettek volna az amerikai szárazföldön, hányszor cserélt volna gazdát Észak és Dél, és vajon ha a kínaiak fedezik fel a mai Ausztráliát, akkor mi lenne a neve?
Mi lenne az elnevezése Amerikának?
Mi lenne a neve a Panama-csatornának, amiben biztosak lehetünk, hogy a kínaiak megépítették volna, talán még jobban és gyorsabban is, mint az európai népek?
Mekkora gazdasági fejlődésen esett volna át az afrikai kontinens és az ott lakó néger őslakosok, ha Zheng He és így utólag eléggé ostobának jellemezhető császára birtokba veszik előbb a keleti részeket, aztán a déli, majd esetleg a nyugati területeket?
Vajon mi történne ma a világgal, ha a múlt század elején, az iparosodás kezdetén (amit szintén írhatnánk „kínai számlára”) a Birodalom vezetői olajat találtak volna az arabok talpa alatt, mélyen a homokban?
Lett volna első és második világháború? Lehetséges, hogy a több ezer éves, legyőzhetetlen és a világ jelentős részét uraló Birodalom ellen fel mert volna lépni egy Adolf Hitler? Lehet, hogy még maga a Cár is úgy meghúzta volna magát az ázsiai kontinens északi és az európai szárazföld kicsit északkeleti, keleti részén, hogy sose legyen útban a „sárga veszedelemnek”.
Ki tudja?
Azt be kell látnunk, hogy a Kínai Népköztársaság, mint a Föld harmadik legnagyobb területű és legnépesebb országa, ma akkora sebességgel rohan afelé, hogy a világ vezető hatalmává váljék (mind politikai, mind gazdasági, mind pedig katonai, technikai, orvosi értelemben), hogy egyszer majd jogosan megkapott előnye, elsősége nem is vitatható. Viszont az is tény, hogy ha annak idején tovább lépnek azon az úton, melyen elindultak, ma egészen más lenne a világ.
Igen, elképzelhető, hogy lennének számítógépek és számítógépes hálózatok, de kínai nyelven „beszélnénk” a Neten, ezen íródnának a programok, ez lenne a természetes, ahogyan ma az angol. Zheng He és császára elindíthatott volna egy utópisztikus jövőt, egy olyan teljesen más világot, ahol esetleg jobban, de az is lehet, rosszabbul élnénk.
Megmondom, milyen jövő lehetne ez.
· Az Egyesült Államok egy független államközösség lenne, bele tartozna a mai Kanada, az USA és Mexikó. Mivel javarészt keverék népek laknák (indiánok, kínaiak, spanyolok, angolok és franciák), a hivatalos nyelv a legerősebb nemzet nyelve lenne, a világon mindenhol elfogadott mandarin, míg második nyelvnek minden bizonnyal a spanyolt tekinthetnénk, hiszen a Spanyol Birodalom még az angolok „ébredése előtt” partra szállt volna Amerika keleti partján, és a főbb csatákat az 1800-as években a nyugatról betelepülő kínaiakkal ők vívták volna.
· A mai Dél-Amerikai egyfajta Déli Terület lehetne, egy olyan kisebb, élhetőbb, már-már független államokból álló tagozódás, amely ugyan formálisan saját önrendelkezésekkel bír, azonban szorosak a kapcsolatai az egykori gyarmatosítókkal, a kínaiakkal (pontosan úgy, mint manapság a portugálokkal és a spanyolokkal). Mivel sejthetjük, hogy a Spanyol Birodalom nem csak Észak-Amerikában szerzett volna gyarmati területeket, elképzelhető, hogy itt is lenne egy-két olyan ország, ahol akár a spanyol lehetne a kínai mellett a második nyelv, és az európai kultúra egy szelete ide is elérhetett volna.
· Afrika jelentős része Kínai Afrika néven egyfajta külső államközösség gyanánt több száz éve a Birodalom tartománya lenne, független törzsek, kisebb államok alkotnák, amelyek a mostanihoz képest sokkal kellemesebb jólétben, bár természetes nyersanyagaiban eléggé kiaknázottan élnének. A kínai kultúra pontosan olyan jelentős lenne, mint majd lesz is a „valós világban” valamikor 2020 környékén, mikor Kína jobb szóval élve pénzügyileg, gazdaságilag, politikailag „bekebelezi” Afrika jelentős részét.
· Afrika nyugati és északi sivatagos, a Birodalomtól távol eső, inkább Európához közeli részei amolyan senkinek sem kellő területek, melyeket valamikor a XVIII-XIX. században a spanyolok, portugálok, angolok, franciák és németek részben leigáztak, de amelyek azóta persze elnyerték függetlenségüket, és önálló államokként próbálnak élni ebben az egyoldalú, „egytengelyű” világban.
· Európa az mindig is az emberiség bölcsője, Európa marad. Itt vannak a különféle politikai, szabadságjogokért küzdő erők, a különböző, egymásnak feszülő érdekek és hadseregek, Franciaország, Anglia, Németország, a Spanyol Birodalom, a rómaiak utódjai, a büszke Olaszország. És itt van a Cár is, minden oroszok legfőbb uralkodója, aki már feladta, hogy egykori óriási birodalma távol-keleti részeiért harcoljon, melyeket a kínaiak még valamikor a múlt században foglaltak el és tettek saját birodalmuk részévé.
· Ázsia egyfajta „Kínai Ázsia” néven maga a Kínai Birodalom lenne, bekebelezve Indiát, az egész Közel-Keletet (a hihetetlen mennyiségű nyersanyagokkal együtt), a folyamatosan az elnyomás, leigázás ellen küzdő, büszke Japánt, uralva az egész Csendes-óceánt, az Indiai-óceánt, és a milliónyi szigetek, több ezernyi népet, népcsoportot a szárazföldön, illetve az indonéz szigetvilágban.
· A mai Ausztrália a Birodalom külső szigete lenne, „A Sziget”, egyfajta furcsa képződmény a hatalmas érdekszférában, mert az őslakosokon kívül mindössze néhány millió kínai lakná az északi területeket, de általában lakatlan lenne, sivatagos, mint ma, és még bő felfedezésekre váró. Az európai birodalmak keze úgy, ahogy manapság ismerjük, nem lett volna képes idáig nyúlni, sem a spanyolok, sem az angolok nem lettek volna elég erősek ahhoz, hogy ezt a különálló földrészt a saját birodalmukhoz csatolják.
És vajon mi lenne azokkal az emberekkel, akik kimondva vagy kimondatlanul, de befolyásolták mostani világunkat, a Föld népeinek jelenkori sorsát? Vajon ezek az emberek, akik sokszor a (vélemény)szabadságukat annak is köszönhették, hogy egy-egy másként (szabadabban) alakuló, másként élő országban születtek, ott léphettek politikai pályára, vajon ezek az emberek most hogyan élnének és mit csinálnának, mikor a Föld kétharmad részét egyetlen hatalmas Birodalom irányítja, és a többi állam, birodalom, ország, hatalom fel sem tudna lépni ellene?
Fidel Castro – Esélye van, hogy megszületik, méghozzá ezzel a névvel (hiszen a Spanyol birodalom harcolt ezért a szigetért a kínaiakkal), és a mai napig Kubában, az Amerikai Egyesült Államok közigazgatási övezetébe eső szigeten él viszonylagos jólétben, semmiféle politikai késztetést nem érezve, a házassága boldog és virágzó, több gyereke van, mint foga, és majdan úgy hal meg, hogy a világ nem is hallott a nevéről.
Adolf Hitler – Ha elfogadjuk, hogy a történelem ebben a másvilágban is hasonlóképpen alakul, mint manapság, akkor Adolf kancellár lesz, a német birodalmat (főképp a hadsereget) ugyanúgy fejleszti, de mielőtt ki tudná robbantani a második világháborút, a kínai vezetés angol, orosz és francia nyomásra szép lassan rávenné a fegyverkező nácikat, hogy tegyenek le nagyhatalmi törekvéseikről. Adolf csak veszett kutyaként morogni tudna, pártja látná a gyengeségét, hatalmát vesztett politikusként napjainkban hunyna el, mint egykori pártelnök, vezér, reménység.
Joszif Visszarionovics Sztálin – Mivel nem messze a Kínai Birodalom határától születik, szinte anyanyelve a wu és a mandarin, de megérteti magát xiang dialektusban is. Lelkes fiatalként eljut egészen a Pekingi Egyetemig, ami a világ leghíresebb intézménye, de miután kirúgják, morcos békeharcosként szembeszáll a hatalommal, és Jáva szigetén végzi harminc éves kora előtt, mikor agyvérzésben meghal, mert haragszik az egész világra.
Mohandász Karamcsand Gandhi – Az egyik leghíresebb kínai buddhista szerzetes, aki attól vált világhírűvé, hogy szinte „egybegyúrta” a hindut és a kung-fut, és miután járt Kínai Afrikában, és ott látta, ahogy a világ vezető hatalma mennyire kisajátítja a földrész nyersanyagait, visszatért a szülőföldjére, hogy vallási vezetőként a katonák elkapják, bebörtönözzék, és 1948-ban, mikor lázadást szít, megöljék.
John Fitzgerald Kennedy – Egy olyan településen látja meg a napvilágot Észak-Amerikában, amely az egykori angol-kínai harcok fő színhelye, manapság a független államközösség lelke. Mivel apja segíti politikai karrierjét, hamarosan az Államok elnöke lesz, és igyekszik jó kapcsolatokat kiépíteni a kínaiakkal. Mivel semmiféle probléma nincsen a nemzeti fizetőeszközzel, a dollárral (állami tulajdonban van a FED), nem akar saját dollárt kibocsátani, ezért nem is ölik meg, és egy alkotmánymódosítás miatt négyszer lesz az államközösség elnöke. Jó egészségnek örvend még ma is, holott már 92 éves.
Mihail Szergejevics Gorbacsov – Cár nem lehet (Oroszország még mindig cári rendszerben él), politikusnak képzetlen, tehát tanárként helyezkedik el, és később bejárja a világot, hogy neves egyetemeken tanítsa elméletét egyfajta peresztrojkáról és glasznosztyról, melyeket sokan nem értenek, de mivel egzotikus kifejezések, egyfajta mozgalom alakul ki körülötte, és mikor már majdnem politikai mederbe tereli a hatalmi váltást, a Cár kivégezteti. Van ez így.
Mi lehetne tehát ennek a cikknek a konklúziója?
Azt állítom, egyetlen emberen, Yongle császáron múlt, hogy nem olyan utópikus jelenünk van, melyet fentebb leírtam. Rajta múlt, hogy Kína egyik pillanatról a másikra bezárkózott, pont azokban az időkben hagyta abba a külső tengeri területek feltérképezését, amikor az európai birodalmak éppen megkezdték felfedező útjaikat.
Ugye, mennyi minden múlik egy-egy történelmi pillanaton? Ugye, mennyi mindent befolyásolhat egy érdekes, rossz, elkapkodott, ostoba, hirtelen haragú, meggondolatlan döntés? És hidd el: napjainkban pont ilyen döntések születnek, pont ilyen emberek hoznak visszavonhatatlan, már-már „jövőromboló” döntéseket!
Gondolkozz: az Egyesült Államok nem rohanja le Irakot! Hm? India és Pakisztán három napig tartó, több százmillió embert elpusztító, értelmetlen atomháborút folytat egymással. Izrael nemzetközi nyomásra visszavonul az 1948-as határok mögé, bezárja az országot, és meglepő módon évekig kussol.
Folyik a nyálad, igaz?
Más világot, mondd, akarnál-e?
A jelen folyamatosan változik. Mire észreveszed, az már a jövő.
source: http://agymosott.blog.hu/2009/01/31/mas_vilagot_akarsz_e_1
Megjegyzések
Megjegyzés küldése