Alternatív iskola
Az elmúlt évtizedekben világszerte kibontakozó iskolamozgalom szellemében tevékenykedő iskolák heteronóm csoportjának elnevezése, amelyek pedagógiai programjai szervezeti keretei eltérnek, alternatívát (lat. két lehetőség közötti választás) jelentenek a tömegoktatás iskolaformáival szemben. Különböznek a reformpedagógia különböző irányzatainak iskolakoncepcióitól, (a századunk húszas éveinek végéig létrehozott - legtöbb esetben napjainkban is működő - tradicionális reformiskoláktól, amelyek pedagógiai koncepcióikat kísérleti úton érlelték ki és ereményeiket hosszabb tapasztalatokkal támasztják alá, következetesen - néha alkotó módon továbbfejlesztve- megőrzik az alapítók /Montessori, Steiner, Petersen és mások/ pedagógiai felfogásának kardinális elemeit), mivel nem követik valamely „ősszülő”, az „alapító atya” munkásságát, állandóan változnak, teljesen szabadon, alkotó módon alakítják ki saját, a tömegiskolától gyakran jelentős mértékben eltérő pedagógiai arculatukat.
Legfőbb jellemzőjük - a reformpedagógiai irányzatokkal is közös - gyermekközpontúság, az állandó konszenzuskeresés a szülőkkel és gyermekekkel, az eredmény- és versenycentrikus társadalmi elvárások visszautasítása, szabad-közös orientáció nyújtása az általuk vállalt alapvető célok megvalósítására, mindezt a gyermeki önállóság, öntevékenység, a kooperatív közösségi munka különböző változatos módszertani elemeit előtérbe állító alternatív oktatás által. A mozgalom különböző országokban működő intézményeinek elnevezése változatos: Németországban „szabad iskoláknak” (Freie Schulen), Dániában „kisiskoláknak” (Lilleskoler) nevezik, Svájcban és Ausztriában a „szabad” és „alternatív” elnevezés mellett az „aktív”, „demokratikus-kreatív”, „kooperatív” elnevezés is használatos. Az iskola legtöbb esetben a szülők és tanárok, gyermekek arra irányuló szabad vállalkozása, hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák ki sajátiskolájuk életét. A legtöbb ma is működő európai alternatív iskola a hatvanas-hetvenes évek reformkorszakának produktuma, ezért gyakran az időszak egy-egy sajátos ideológiai-szellemi áramlatának kifejeződése, heterogén elméleti háttérrel: pl. az egyenjogúság, esélyegyenlőség elvei, a „zöldek" mozgalmainak gondolatai, a liberális nevelésfelfogás, a pszichoanalízis és a humanisztikus pszichológia elképzelései (Neil, Rogers), Ivan Illich iskolátlanítási elképzelései, a Paul Goodmann által megfogalmazott "open school" koncepció, Holt gyermeki emencipácival kapcsolatos törekvései, az egyenjogúságon és együttműködésen alapuló konfliktusmegoldási formák (pl. Gordon). Hazánkban a hetvenes évek közepétől jelentek meg az első alternatív iskolák, jelenleg számuk 100-150-re tehető.
Irodalom:
Skiera, E.- Klaßen, T.F.: Handbuch der reformpädagogischen und alternativen Schulen in Europa, Schneider, Hohengehren, 1993.; Handbuch Freie Schulen, Rohwohlt, Reinbech bei Hamburg, 1993.;
Várhegyi Gy. (szerk.): Magániskolák almanachja, Bp., 1994.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése