Indigó gyerekek
Kik az indigó gyerekek?
Ha felsorolásszerűen jellemeznénk őket, így nézne ki: különcek, hiperaktívak, esetlenek, hiperézékenyek és rendkívüli értelemről tesznek tanúbizonyságot. Olyan bölcsességről tesznek tanúbizonyságot, hogy a „régi” bölcsek is megirigyelhetnék mentalitásukat. Ez nem kis mértékben nehezíti meg a gyerekek életét, főleg, hogy még az indigó jelzőt is rájuk biggyesztik. Állítólag egy új dimenzió, egy új világrend-váltás következik be hamarosan, és ezek a gyerekek ennek az új szemléletnek a hírhozói erre a földre.
Miért indigó?
Mindannyian „színekkel” is jellemezhetőek vagyunk. Ezek a csakra- vagy más néven auraszínek. Minden nemzedék egy adott témakörhöz is társítható, és ezáltal egy megfelelő csakrához is. Például az 1950-es évek nemzedéke a vörös nemzedék volt, mert számukra a biztonság volt a fő csapásirány- a vörös egyébként a gyökércsakra színe. A hetvenes évekre a fizikai élvezetek hajhászása volt az irányadó, ők a narancssárgák lettek, a nyolcvanasok a sárgák (hatalom) lettek. Az indigó szín a hatodik csakra színe, harmadik szemként is melegítik ezt a dimenziót.
Az ebben a korszakban született gyerekek erős pszichikai képességekkel bírnak. Az aurájuk teljesen más színekben pompázik, mint az átlag-gyerekeké, a lelkük más értékrendet képvisel- segítség nélkül nehezen boldogulnak világunkban. Még mielőtt elvinnénk a gyereket egy aura-tapogatásra, és túlmisztifikálnánk az egészet, vizsgáljuk meg tüzetesebben a jelenséget.
Ők azok, akik nehezen manipulálhatóak, a felnőttek szemével nézve: betörhetetlenek, nevelhetetlenek, nem lehet kordában tartani őket. Valószínűleg sokan a kijózanító atyai pofonra szavaznának eben az esetben, mint jó öreg módszer a nevelésre, ám az indigók nem csupán „rosszak”- van valami különleges abban a rosszaságban, különcködésben.
Hihetetlen igazságérzékkel vannak megáldva, szinte felnőttként érvelnek a maguk igaza mellet- ilyenkor vakargatja a szülő a fejét, hogy vajon kitől is tanulhatta ez a gyerek ezt a viselkedést? Ugyanis nemcsak nem hajtják végre a felnőtti utasításokat, még szembe is szállnak nyíltan a felülről érkező „parancsokkal”. Persze meggyőzhetőek, ha azonos partnerként bánnak velük.
Küldetésük
Tiszták, nyílt szívűek, alapvetően megoldáscentrikusak. Tisztában vannak küldetésükkel, érthetetlen számukra a felnőtti gonoszság és ármánykodás. Makacs, neveletlen kölköknek tűnhetnek olykor, de ezt állítólag csupán reakció a helytelen felnőtti életre. Ha a szülővel nem tudnak zöld ágra vergődni, akár el is szakíthatják magukat lelkileg tőlük. Óriási türelem kell hozzájuk, ugyanis akkora hatalmat hoznak magukkal az Univerzumból, amellyel nem tudnak mit kezdeni ebben a világban. A szülőre szövetségesként és nem tanítóként tekintenek.
Az őket tanulmányozó tudósok meglepő felfedezést tettek: ezek a különleges gyerekek már babakorban tanítják szüleiket! Ha kell daccal, ha kell kedvességgel, de mindenképpen tanulási folyamatnak vetik alá őket. Ha a szülő nem mutat partnerséget, akkor 5 éves korukra olyan szintű tiltakozó módszereket dolgoz ki, hogy sok esetben a szakemberek hiperaktívnak diagnosztizálják őket. Sokszor gyógykezelésnek is alávetik ezeket a mini, két lábon járó szuperlényeket. Gondolom nem mondunk újat, ha kijelentjük: mindez elkerülhető a törődéssel, a gyermek középpontba való helyezésével.
Ha felfedezzük, hogy gyerekünk különleges, más mint a többi gyerek, akkor ne tegyük semmiképpen közszemlére! Ne dicsekedjünk vele vagy képességeivel, mert könnyen magunkra haragíthatjuk őt. Az ő feladatuk itt a Földön a szeretet közvetítése az anyagiassággal szemben- vagyis az emberek figyelmét az érzelmek irányába terelik. Mint az eddigiekből is kiderült: az indigó gyerekeket nem lehet semmire sem kényszeríteni, ami tisztességtelen vagy szögesen ellentétes az ő beállítottságukkal szemben. Emiatt megbélyegezhetik őket: nevelhetetleneknek, figyelemzavarosoknak kiálthatják ki őket.
A hagyományos nevelési elvekben hívő szülők, pedagógusok valószínűleg elutasítják az indigó-gyerek mesét. Pedig az erős akaratukon túl észre kell venni különleges képességeiket is: nagyon kevesen betegszenek meg, hosszabb ideig is élnek, mint a népességi átlag. Általában jó kedvük van, tele vannak világot megváltó tervekkel, nem törődnek a bosszúságokkal. Sokan művészi adottságokkal rendelkeznek, az alkotásban mutatkozik ez meg, mintsem az alkotások tanulmányozásában.
Sokan büntetik ezeket a gyerekeket, szidják, gúnyolják őket- pedig nem ez a megoldás. Olyan szintű szégyenérzetet kelthetnek ezáltal a gyerekekben, hogy lassan elfelejtik, hogy kik ők és mi is a küldetésük. A megszégyenítés meg deviáns viselkedést válthat ki.
Bármi is derüljön ki gyermekünkről: feltétel nélkül szeressük őt. Egy gyerek mindig egy csoda, rendelkezzen bármilyen aurával.
source: eletmod.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése